Trallala... Minden, amiről álmodni érdemes

Ezen a honlapon minden elfoglaltságomról olvashatsz egy keveset. Ezeket lásd a bemutatkozásban. És persze elolvashatod az eddig kész összes írásomat, melyek belőlem nyújtanak át Neked egy szeletkét.

Megszöktem előled

Ez a nap szokatlanul is unalmasnak tűnt, ugyanis alig jöttek könyvekért, mindenki csak számítógépezni szeretett volna, amikor megmondtam nekik, hogy a számítógép elromlott, rögtön elmentek. Az új könyvekre senki fittyet sem hányt, pedig a legizgalmasabb kalandokkal voltak teletöltve. Kint eső csöpörészett, pedig még csak most kezdődött el a nyár.  Épp átrendeztem a polcokat és kiválogattam néhány könyvet, melyeket a könyvkötészetbe kellett küldeni, mikor egy kislány sétált be a könyvtárba, kedvesen odalépett hozzám és enyhén megcibálta a szoknyám szélét. Maga volt a báj minden lépésében. Rózsaszín nyári ruhában volt, hajában ugyanilyen színű masni.

- Hé, ugye te vagy a könyvtáros néni, mert én szeretnék kikölcsönözni egy könyvet a tündérekről, de nem tudom, hol keressem őket. A bátyám mondta, hogy kérdezzelek meg téged, mert te biztosan tudod...

Ebben a pillanatban lépett felénk az olvasósarokból egy velem egykorú, tizennégy éves féle barna hullámos hajú fiú.

- Lili, nézd csak, találtam neked egyet: A tündérek nagy könyve.

A kislány rám tekintett, mire én mosolyogva bólintottam és megsimogattam loknijait. Ő kezébe vette a könyvet és gyorsan leült a legközelebbi olvasó ládára.

- Amúgy én Döme vagyok- nyújtott kezet a kislány bátyja.

- Ó, én meg Franciska, de most sajna nem tudok kezet nyújtani, ha vársz egy percet... Na így már könnyebb: szóval Franciska vagyok. Nagyon aranyos hugicád van, igazán szerencsés vagy.

- Inkább egy bratyót szeretnék.

- Hidd el, az sem jobb, nekem az van, de már nem él velünk...

- Ez a könyv tetszik, szerinted is jó?- evezett más vizekre a fiú.

- Ha szereted a kalandot és a mágiát, akkor tökéletes nyári kikapcsolódás. Én is olvastam már, nekem nagyon tetszett. De ha igazán jó könyvekre vágysz, akkor hozok neked néhányat.

- Oké, köszi. Én itt maradok Lilivel.

Néhány perc múlva már ott is voltam a kiszemelt könyvespolcnál. Igazán sajnáltam, ugyanis minimum hét könyvet kapkodtam le róla, de úgy tűnt, ő nem bánja. Ez a fiú igazán más volt a többi osztálytársamnál, meglepődtem rajta, hogy egyáltalán átlépte a könyvtár küszöbét, ja és közben nem kötelezőt keresett. No meg egészen helyesnek látszott: barna hullámos haj, kék szemek, egy kis szemüveg az orrán. Igazán nem olyan fajtának látszott, mint az osztálytársaim, akik folyton csúfoltak az ég egy világon mindenért. Bár sok „fajtársával” jártam már így: gyors és téves megítélés, minek eredménye néhány hónapos keserű szájíz vagy éveken keresztül húzódó epedezés. De most úgy tűnik, hogy egyik sem állt fenn, ugyanis az olvasóládán már senki sem ült. Igazából bosszantott egy kicsit a dolog, míg én összeszedem a könyveket, ők addig szépen meglógnak, legalább a szemembe mondta volna a srác, hogy siet. (Bár magam sem gondoltam, de e mögött az ügy mögött teljesen más dolog állt.) Szóval mehettem vissza az előbbi polchoz, hogy visszategyem a regényeket, mikor megpillantottam a felém lépdelő Klári nénit, aki egy kávéscsészét tartott a kezében. Ő volt benn aznap rajtam kívül a könyvtárban.

- Azt hiszem, ma hamarabb hazaengedlek, ugyanis tegnap elfelejtettem neked szólni, hogy rendkívüli leltárt tartunk, amiben te nemigen tudnál segíteni.

Szóval végül két órával korábbal, fél háromkor mentem haza. Út közben megálltam a Pepita Cukrászdában, ahol a legjobb barátnőm anyukája dolgozott. Ahogy sejtettem: Flórát is ott találtam. Nagyon szeretett sütögetni, ezért folyton a műhelyben téblábolt. Illedelmesen köszöntem Anna néninek, majd bementem hozzá. Odabent kellemes illatok keringtek és meglehetősen meleg. De ez most különösen jó volt, hiszen kint nyarat megszégyenítően hideg volt és zuhogott az eső. A sütő mellett találtam Flórát. Cuppanós puszikat nyomtunk egymás arcára, majd megkínált legújabb sütijével, amit első csóknak keresztelt. Igazából az én kívánságomra készítette, mivel imádom a habcsókot, ő ezt ötvözte csokoládéval és piskótával. Irtó finom volt, alig győztem dicsérni. A sütemény teljesen lekötötte a figyelmemet, ezért már nem is bosszankodtam Dömén. Természetesen tudtam, hogy hamarosan kikérdez, mi történt velem ma. Mindig ezt csinálja: tehát látssz magabiztosnak! (Pedig be kell vallanom, cseppet sem voltam az, azt még most sem értem, miért.) Ahogy gondoltam, kivezetett a cukrászda részbe, levette a kukta sapkáját és leültetett az egyik asztalhoz, amit illatozó virágokkal díszítettek.

- Nos, mi volt ma, látom rajtad, hogy valami aggaszt?- nézett rám kíváncsian barátnőm. Épp befejeztem a történetet, mikor két csurom vizes alak lépett be. Mikor jobban megfigyeltem őket, láttam, hogy a kisebb egy rózsaszín ruhakupacot visel, a másik pedig farmert és baseball sapkát. A rózsaszín kupac felém integetett, majd rögtön tudtam, ki rejtőzik alatta.

- Lili!- kiáltottam oda neki, majd pár perc múlva már ott ültem az asztaluknál. A kislány azonnal megtetszett Flórának is, ezért elment teát készíteni. Én meg ültem ott és próbáltam lebontogatni a vizes kardigánt Liliről, mikor Döme elkezdett beszélni.

- Ne haragudj, de el kellett sietnünk, ugyanis elfeledkeztünk az időről és találkozónk volt valakivel.

- Nem tartozol magyarázattal- mondtam hidegen, majd Lilire mosolyogtam, aki nyilván nem volt elégedett a magyarázattal, ezért összevonta szemöldökét.

- Szofival találkoztunk- mondta a kislány. Meg sem rezdült az arcom.

- Mi közöm van nekem ahhoz, kivel találkozgat- gondoltam magamban- Én csak könyveket akartam neki mutatni, ennyi az egész.

- Amúgy a könyv címe Ullysses Moore. Bármikor kikölcsönözheted, természetesen, ha érdekel.

- Persze, csak tudod majdnem elfelejtettem a találkozót Szofival, aki minden bizonnyal elég dühös lett volna rám, ha egy könyv miatt elfelejtem őt.

- Bizony- bólogatott Lili- Szofi igazi nagylány és nem fecsérli az idejét és nagyon szép és nagyon szereti Dömét meg...

Majdnem félrenyeltem, elnézést kértem és beszaladtam a műhelybe, ahol Flóra ijedten meredt rám, én meg csak ennyit mondtam:

- Mennem kell, de ezek itt ketten nem hagynak szabadulni. Kimegyek a hátsó bejáraton, te meg mondd azt nekik, hogy sürgős hívást kaptam, ami miatt el kellett rohannom. Vagy mit tudom én? Valamit mondj, köszi, szeretlek- cuppantottam egy csókot a meglepett barátnőm arcára, majd kirohantam az esőbe. Őszintén szólva jól esett a fejemre zúduló víz. Még volt másfél órám a könyvtári munkaidőmből, ezért nem rögtön hazamentem, hanem a nagyihoz. Ki más tudna engem lenyugtatni? Ráadásul szerencsére elég közel van a lakása. Nagyi eddig egyedül élő hatvanas éveiben járó dámának számít a városban. Szinte mindenkit ismer és mindenki ismeri őt. Csöngettem a kaputelefonban, mire Péter bácsi (a nagymamám vőlegénye) nyitott kaput. Fölmentem a huszadik századi lifttel és mikor fönt kinyitottam az ajtaját a nagyim kedves mosolya várt. A karjaiba ugrottam, mire ő szorosan átölelt. Éreztem a francia kölnijének illatát, ami megnyugtatott.

- Mi szél hozott, kedvesem?- kérdezte már odabent, mikor elém tett egy bögre forró kakaót. Péter bácsi illedelmesen bement egy másik szobába. Nagyinak mindent elmeséltem, mire ő megcsóválta fejét.

- Szívem, neked agyi kimerülésed van- mondta komolyan. Erre én roppant megijedtem, mivel régebben gyerekorvos volt.

- Az mit jelent?- kérdeztem halálsápadtan. Erre ő elmosolyodott:

- Azt, hogy pihenésre van szükséged. Nem hagyhatom, hogy ilyen állapotban gyere az esküvőmre. Hétfőn kikérlek a könyvtárból, te meg szépen összepakolod a bőröndöd és elutazunk két hétre a Balatonra, Peti nyaralójába. Eljön velünk Lia nénéd is és még néhány barátnőm, akik csak az utolsó napokban érkeznek.  És megtartjuk a lánybúcsúnkat. Elhozhatod Flórát is, legalább lesz kivel barátkoznod.

Tetszett az ötlet, bár nem nagyon bíztam benne, hogy elengednének a „munkahelyemről”. Ráadásul Flóra jövő héten a bátyjához utazik, úgyhogy ő nem tud jönni, de sebaj, a nagyiék kiváló társaság lesznek. Liát is ritkán látom, ugyanis híres színésznő Pesten, ezért külön örülök, hogy én is mehetek. Leánybúcsún még úgysem voltam soha.

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 2
Heti: 3
Havi: 1
Össz.: 9 968

Látogatottság növelés
Oldal: Tininapló: Megszöktem előled
Trallala... Minden, amiről álmodni érdemes - © 2008 - 2024 - franilla.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »