Még fel meri vetni nekem, hogy most nincs kedvem a smacizáshoz?! Ez felháborít! És persze én vigyem a sört a focimeccs közben és takarítsam el a popcornt. És egész este hallgassam a haverjaival ordi- bálni, hogy „Hajrá, Liverpool!” Persze, amikor én nézném a jégtáncot a tévében... No hát minek is kellenek nekünk a férfiak? De szerencsére van néhány romantikus nap is, amikor gyertyafényes asztalnál vacsorázunk és egyszer az évben képes megnézni velem egy romantikus vígjátékot. Amikor moziba hívom, hogy nézze meg velem a legújabb filmet, arra hivatkozik, hogy meg kell vennie valamit a kocsihoz. Persze az én csajos buliaimat nem tarthatom otthon és attól is ki van akadva, hogy pár napra elmegyünk a balatoni nyaralóba.  És bezzeg, amikor a kedvenc sorozatom megy a tévében és megkérem, hogy hozza már be a chipset, éppen telefonál. Engem csak ezek az ÉPPEN szavak zavarnak. Különben a vásárolgatáshoz sincs sok kedve. Amikor a próbafülkéből kijövén meg akarom kérdezni, hogy áll a ruha rajtam, érdekes módon eltűnik a boltból és a számítógépes játékok felé veszi az irányt. Amikor megkérem, hogy hozza már be a postát (természetesen szombaton J) még javában fürdik és elhasználja az utolsó csepp melegvizet is. Amikor az anyjáék látogatóba jönnek, mindig rejtélyes módon üzleti útra megy és nekem kell velük foglalkoznom. Néha dühömben megkérdezem tőle, hogy mi a nők feladata, erre mosolyogva ezt feleli: MINDEN. És én szintén mosolyogva nekidobok egy párnát.

Oldal: Nők, soha
Trallala... Minden, amiről álmodni érdemes - © 2008 - 2024 - franilla.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat