Számlopó-manó

 

Fogadjunk, hogy még nem hallottatok a Számlopó-manóról! Na, hát nem mintha én olyan régóta ismerőse lennék, igazából csak egy hete ismerkedtünk meg egymással. Azt hinnétek ő gonosz, de igazából nem, hogy ezt bebizonyítsam, elmesélem a történetét. A manók ugyanolyan lények, mint mi emberek. Ugyanúgy járnak iskolába és dolgoznak is, igaz ez nem olyan munka, mint a mi szüleinkké, de ez egy más történet.

A kis Epó-manó nagyon szeretett játszani, ezért nagyon megneheztelt a szüleire, mikor azok iskolába küldték. A manótanodában folyton csak rosszalkodott, csibészkedett a Manó nénivel. A számtant főleg utálta. Valahogy nem mentek azok a kacskaringós „számbetűk”. Na és azok a leckék! Manó néni feladott három oldal számjegyírást! És hogy játék helyett ott görcsöljön az írópad felett? Na, az teljességgel kizárt! Ő nem írta meg a leckét, se egyszer, se máskor. Kint játszott a kertben, varázsolgatott (ez az egy ment neki a tantárgyak közül). A testvérei mindig megoldották a leckét és a feladott matematikapéldákat, őket mindig megdicsérték.

Ezért egyszer, amikor nagyon megszidta a mamája, dühében kivarázsolta az összes manófalvi kisdiáknak a füzetéből a betűket és számokat. A Manó néni ezért kitanácsolta a manóiskolából. Elejében örült, hogy nem kell iskolába járnia, de később nagyon rosszul esett neki, hogy kiközösítették, nem játszottak vele.

- A játék csak másokkal jó!- próbálta magához csalogatni a vele egykorú manógyerekeket, de hiába. Nem jött senki. Egyre jobban unta otthon magát.

Egy nap, amikor a testvérkéi a tanodába indultak, ő is nagyon szeretett volna velük tartani, de hiába, nem lehetett, ez sértette volna a büszkeségét. Elvetette az ötletet és tovább unatkozott. Eljött a holnap, ezt a napot pakolászással töltötte, s miközben pakolászott, kezébe került régi számtankönyve. Csak úgy szórakozásból elkezdte írogatni a számokat.

Nicsak! Ez milyen egyszerű! Ment neki. Gyorsan hóna alá csapta a többi könyvet is és beszáguldott az iskolába. Ott is az első osztályba, s amint kinyitotta az ajtót, meglátta Manó nénit, a testvéreit, a barátait és minden elsős manócskát.

- Őőő… izé… én azért jöttem, mert nagyon meguntam már magam otthon. Megtanultam a számokat leírni. Megmutathatom?- kérdezte zavartan a kis manó. A Manó néni boldogan bólintott. Ezek szerint bevált volna a terve?

No, azért nem egészen: a manó továbbra is lopkodta a számokat, de csak azokat a számokat, amik nem sikerültek a gyerekeknek szépen és kicserélte őket szépre, hogy ne történjen velük is ugyanaz, mint vele annak idején.

Hát így szól a mese. Én is úgy ismertem meg a Számlopó-manót, amikor segített nekem. Köszönöm neki a világ összes gyereke nevében. De jó lenne, ha ő lenne a számtan tanító nénim…

 

Oldal: Számlopó-manó
Trallala... Minden, amiről álmodni érdemes - © 2008 - 2024 - franilla.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat